114 évvel ezelőtt, 1909. április 3-án látta meg a napvilágot Koczka András, akinek öröksége és munkássága máig inspirálja az utódokat.
A ruszin kultúra színes világát egy különleges tehetség, Koczka András hozta elénk, aki 114 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Kárpátalján. Festményeivel nem csupán a tájat, hanem a ruszin identitást is megörökítette, gazdagítva ezzel a művészettörténetet.
Koczka András 1911. május 23-án Ungváron látta meg a napvilágot egy nagycsaládos cselédember, püspöki kocsis fiaként. Tanulmányait a helyi alapiskolában kezdte meg.
1927 és 1931 között Erdélyi Béla és Boksay József szabadiskolájában mélyítette tudását.
1932-ben zárta le tanulmányait az ungvári tanítóképző intézetben, majd ezt követően megszerezte a polgári iskolai tanári oklevelét. Ezt követően, 1932-től kezdődően aktívan részt vett kiállításokon, mind hazai, mind nemzetközi szinten.
Közben a Kárpátaljai Képzőművészeti Egyesület titkári pozícióját is betöltötte.
„Egyedivé tedd a szövegedet!” – javasolta Erdélyi Béla.
Csehországban teljesített katonai szolgálatot, ahol huszárfőhadnagyként zárta le pályafutását. Ezt követően a Verhovina festői táján telepedett le, és a környező falvakban osztotta meg tudását a helyi fiatalokkal.
A magyar művészeti színtér 1938 után kezdett felfigyelni egy rendkívül tehetséges festőre, akinek pályafutása Olaszországban új fordulatot vett. Állami ösztöndíjjal jutott el a római Reale Accademia di Bella Artába, ahol mélyebb betekintést nyert a művészet világába. Tanulmányait a Szent Lukács Akadémián folytatta, ám ott nem maradhatott sokáig, mivel antifasiszta ifjúsági szervezkedésben való részvételéért eltanácsolták. Hazatérve Ungváron és környező falvakban tanított, miközben többször is behívták munkaszolgálatra, ami végül arra kényszerítette, hogy a földalatti életformát válassza.
1944 után a kormány művészeti ügyeivel foglalkozó meghatalmazottjának helyetteseként tevékenykedett. 1946-ban csatlakozott az Ukrajnai Képzőművészek Szövetségéhez, ahol hamarosan főtitkári pozíciót is betöltött. Ezt követően a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetségének vezetőségében is fontos szerepet kapott.
Balla László a következőket írta róla: "Itthon azonban, a kárpátaljai politikai vezetés szemében fekete bárány, az évek során semmiképp nem hódol be, kitart (nem épp "szocialista realista") stílusa mellett, politikai tendenciájú képeket nem fest, roppant büszke ember lévén, a hatalom képviselőinek nem gazsulál, egyenrangúként, sőt néha talán kissé felülről beszél velük (mélyen lenézi a szellemi törpéket)...". Balla László szerint
1971-ben Ukrajna Érdemes Képzőművészeként ismerték el, majd 1982-ben a Népi Képzőművészi címet is megkapta, ezzel is méltatva művészi teljesítményét és hozzájárulását a kulturális élethez.
Koczka András 1987-ben távozott az élők sorából Ungváron. Az ő emlékére, halála után, otthonát emlékmúzeummá varázsolták, ahol az érdeklődők megismerhetik életének fontosabb állomásait.
Képei megtalálhatóak Kárpátalján, Magyarországon, Ukrajnában, Oroszországban és más közép-európai országok magángyűjteményeiben.
