Itt van 10 film, amely remek választás lehet, ha úgy érzed, hogy eleged van a Valentin-napból: 1. **500 Days of Summer** - Egy romantikus történet, ami bemutatja, hogy a szerelem nem mindig olyan, amilyennek látszik, és a csalódások is részei az életnek.

Elárasztottak a plüss szívecskék, a lufik és a cukorkák? Eleged van a klisés romantikus vígjátékokból? Akkor nézd meg anti-Valentin-napi filmválogatásunkat, ahol alternatívákat kínálunk! Összegyűjtöttünk néhány olyan meglepő, sokkoló és különös alkotást, amelyek a szerelem sötét oldalát és néha pusztító hatásait mutatják be. Itt az idő, hogy felfedezd a szerelem másik arcát!

Bess McNeill (Emily Watson) angyali tisztasága olyan mély és felfoghatatlan szerelemben nyilvánul meg, amely minden más érzelmet háttérbe szorít. Mindent elkövet azért, hogy férje boldogságát biztosítsa, még akkor is, ha ez az áldozat az ő saját világának teljes szétesésével jár. Elveszíti hitét, jó hírnevét, józan eszét, sőt, az önmagához fűződő kapcsolatát is. Az ő fáradhatatlan önfeláldozása olyan érzelmi utazásra viszi a nézőt, amely mély nyomot hagy a lélekben, és soha nem tűnik el az emlékezetből.

Ebben az abszurd disztópiában a szingliket üldözi a társadalom: muszáj párt találniuk, különben levadásszák őket. Két társtalan (Colin Farrell és Rachel Weisz) ebből a világból megszökve lel menedékre ellenállók egy nem kevésbé diktatórikus csoportjánál. A "Magányosak" tagadják és tiltják a romantikus érzéseket, főhőseink pedig, pechjükre, épp itt szeretnek egymásba. De vajon kiállja-e a szerelmük a mindenhonnani kitaszítottság próbatételét?

Az anarchisták kedvenc románca, egy törvényen kívüli szerelmespár története, ahol az ultraerőszak és a filmnyelvi zűrzavar kéz a kézben jár. A stílusparódia tobzódása, a vitriolos kultúra- és médiakritika, valamint a fekete humor egyedülálló elegyet alkot, miközben a pszichedelikus látványorgiák és a menő filmzenék fokozzák az élményt. Ebben a torz tükörben a világ eltorzult arca tükröződik, és a főhőseink, akik pszichopaták, a társadalom betegségeinek termékei, de legalább szerelmesek egymásba, és az összetartozásuk iránti hitük megkérdőjelezhetetlen.

Szexualitás és halál szorosan összefonódik ebben a feszültséggel teli pszichológiai thrillerben, ahol két torz elme találkozik, és egymásban fedezik fel saját sötét vágyait. Közös szenvedélyük, a bikaviadal, különös kötelékeket teremt közöttük. A matador nem csupán a bikák megölésében leli örömét, míg a végzet asszonya ügyvédnő izgalma abban rejlik, hogy szexuális aktus közben elveheti a partner életét. E titkos vonzalom mélyén halálos románc bontakozik ki, és elindul a haláltánc, ahol az utolsó pillanatig kérdéses, ki fogja betölteni a bika szerepét.

Szabadság, szerelem: e kettő kell főhőseinknek, azonban úgy tűnik, a totális korlátok nélküliség - várakozásaikkal ellentétben - pont hogy nem megerősíti, hanem erodálja teljes összhangban lévő kapcsolatukat és 1000 fokon izzó szerelmüket. Gaspar Noé botrányfilmje a vágy mibenlétéről és az örök emberi természetről tesz fel kérdéseket: miért nem elég jó a tökéletes, miért kell mindig az, ami nem lehet a miénk, és miért csak akkor becsüljük meg, amink volt, ha már elvesztettük?

Humbert Humbert (Jeremy Irons) szenvedélyes vonzalma Lolita iránt, amely minden társadalmi tabu, erkölcsi aggály és jogi korlátozás ellenére ég, a saját elgondolásai szerint mélyen romantikus. De vajon valóban szerelemről beszélhetünk, amikor a megszállottság és a birtoklási vágy határozza meg a kapcsolatot? A dinamikájuk azonban bonyolultabb, mint elsőre tűnik; idővel egyre nehezebb megállapítani, hogy ki irányítja a másikat, és ki az, aki valójában a ketrecben találja magát.

Mi vethet véget egy mindent elsöprő szenvedélytől fűtött szerelemnek? Ugyanaz az intenzitás, ha destruktivitásba fordul. Arról a vadságról és kiszámíthatatlanságról, ami elsőre ellenállhatatlanná tette Bettyt (Beatrice Dalle), később, a mindennapok során kiderül, hogy kezel(het)etlen mentális betegséget jelent. Franciásan túlfűtött szerelmi történet és egyben tragikus kórrajz egy borderline személyiségről, akit nem lehet megmenteni önmagától.

Egy brutálisan őszinte film a viszonzatlan szerelem sötét oldaláról és az abból fakadó kínokról. A fiatal, tapasztalatlan Tomek szívét rabul ejti a szabadságra vágyó, idősebb Magda, akit titokban figyel, de az érzelmei egyoldalúak. Tomek szenvedélye céltalan, hiszen nem vár viszonzást. Magda cinikus és távolságtartó, nem érti, miért kínozza saját létezése a fiút. Tomek lelkében felhalmozódó feszültség végül önpusztító spirálba torkollik, így a film a szerelem és a szenvedés mélyebb rétegeit tárja fel.

Oscar Wilde szavainak szellemében "a világon minden a szexről szól, kivéve a szexet, ami a hatalomról beszél". E film pedig mindkét téma mélyére ás, és feszültségeket teremt a két világ határvonalán. A fiatal, zárt szívű Erika (Isabelle Huppert) a gyerekszerepben nem csupán saját elfojtott szexualitásával küzd, hanem diákjain is uralkodik, ahogy anyja is dominál felette. Amikor egy lelkes tanítvány beleszeret, a hatalom egyensúlya megbomlik, és a kontroll lassan kicsúszik Erika kezei közül. Az érzelmekkel alig ismerkedő, és pornográf tartalmakból próbáló fiú, aki a valódi szeretetet csak hírből ismeri, váratlanul találkozik Erika perverz játékosságával. A nő beteges manipulációi ellenére a fiú végül belemegy a játékba, ha csak egy pillanatra is elérheti, hogy a nő hagyja magát szeretni.

Egy feszültséggel teli házassági dráma és pszichológiai horror keveréke bontakozik ki a válás sötét labirintusában, ahol a szimbolizmus több rétegét tárja fel a rendező. A kafkai abszurd elemek és a nyálkás, Lovecraft-i szörnyek szürreális világában a szerelem elmúlásának fájdalmát kozmikus dimenziókba helyezve tapasztalhatjuk meg. A főszereplő elméje a veszteség súlya alatt lassan szétesik, miközben a körülötte lévő valóság is egyre inkább szétfolyik. Ez az alkotás intellektuálisan és érzelmileg is megterheli a nézőt, egy megdöbbentő élményt nyújtva. A színészi játék, különösen Isabelle Adjani teljesítménye, olyan mélységeket tár fel, hogy a színésznőnek hosszú terápiás folyamatra volt szüksége a forgatás után a feldolgozás érdekében.